Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Domokos Gergely történetét!           

 

 

 

Miért választottad a METU-t? Van bármilyen maradandó egyetemi emléked vagy történeted? 

A napra is pontosan emlékszem! Nyílt napot tartott az akkor még BKF néven működő főiskola, ahol a szakvezető és a dékánok előadása alatt világos lett számomra, hogy ide szeretnék első helyen jelentkezni. Ez egy maradandó nap volt számomra, mert már akkoriban eldöntöttem, hogy hamarosan saját vállalkozást szeretnék létrehozni, és ennek alapjait itt tudom lefektetni abból a tudásalapból, amelyet tőlük kapok. Később aztán lehetőség nyílt szakmai előadásokat szervezni egy akkor BKF Club néven működő közösségben (melyet én szerveztem), így nagyon sok pozitív emlék kötődik ehhez az időszakhoz. Az akkori tanáraim közül pedig jó párral azóta is nagyon jó baráti viszonyt ápolok. 

 

Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?  

Már a főiskolai évek alatt is dolgoztam, először egy olasz kávés cég magyarországi forgalmazójánál, majd onnan egy francia olajipari vállalat marketing osztályán, így sokszor a tanultakat a gyakorlatban is láthattam. Még a főiskolai évek alatt alapítottam az első cégem. Az azóta eltelt idő szakmai kihívása gyakorlatilag évente változik, így ezekkel együtt kellett változnom nekem is. Ebben mindig segített a motiváció, hogy „dolgozz keményen és a siker is megérkezik”! 

 

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?   

Jelenleg szerintem korunk legnagyobb kihívását a bizonytalanság okozza minden téren. Egy olyan gyors ütemű változás, melynek sokszor az irányát sem lehet látni, csak érezni. Elég csak arra gondolni, hogy milyen volt a munkánk, mit csináltunk 5-6 évvel ezelőtt és ma. Még a napi rutin is átalakult. Ez a változás persze sokaknál lehet hátrány, de előny is. Én utóbbiból próbálok kiindulni, hiszen sok olyan céggel dolgoztunk együtt az elmúlt időben, akik a jelen bizonytalanságából értek el óriási sikereket. Én amennyire lehet emberi oldalról próbálom megközelíteni, és az ügynökségi, céges működést is eszerint stabilizálni, hogy készen álljunk a változásokból adódó gyors átállásra. Ezt is várják tőlünk! 

 

Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?    

A tanultakon túl a kapcsolatépítés fontossága. Az akkori szakvezetőnk a következőt mondta: „Jól nézzetek körbe, kik ülnek mellettetek a padsorokban, mert egy napon ők lesznek a kollégáitok, partnereitek, versenytársaitok!”. Ebben teljes mértékben igaza lett, hiszen jelenleg is számos korábbi hallgatótársammal vagyunk üzleti viszonyban, és ezek a kapcsolatok kivétel nélkül mind az akkori közösségből, padsorokból kerültek ki.  

 

Számodra mi a siker definíciója?   

Az üzleti siker mellett fontos, hogy szeressük, amit csinálunk! Szerintem akkor lehetünk igazán sikeresek, ha minden nap azt csináljuk, amit igazán szeretünk. Ekkor ez kifelé is nagyon érezhetővé válik. 

 

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Sose felejtsék el azokat az embereket, akiktől a tudást kapták! 

 

Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

Pont az, amit jelen sorok írásakor és olvasásakor teszünk! Hiszek abban, hogy amit egykor kaptunk, annak egy részét vissza is kell adnunk. Így működhet ez a körforgás. 

 

Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi volt a legrosszabb tanács, amit valaha kaptál, és miért volt olyan rossz?  

Még a vállalkozás elindításához köthető időszakban volt, amikor az embert kézzel-lábbal próbálják lebeszélni arról, hogy vállalkozó legyen, vagy bármilyen vállalkozásba belefogjon. Ekkor kaptam azt a tanácsot, hogy bár jó az elképzelés, amit meg szeretnék valósítani, de miért nem keresek inkább egy biztos állást? Mire én azzal a felütéssel válaszoltam, hogy az állás nem haladás! Mára már örülök, hogy a tanácsot nem fogadtam meg kitartóan. 

2022. 02. 02.