Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Gyarmoczki Péter történetét!       

  

  

Mikor és miért választottad a METU-t, mit tanultál?   

2008-ban döntöttem a METU, akkor még BKF mellett. A fiatalos lendület és modern szemlélet volt igazán vonzó számomra, és persze a kommunikációs szakma, amely alapvetően is az érdeklődéseim közé tartozott, kiemelt figyelemmel. Tetszett az akkor tapasztalt hangulat és kisugárzás. Nem csalódtam. 

 

Milyen szóval jellemeznéd a karrierutadat? Mesélj is róla! Hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?  

Inspiráció. Talán ez a legfontosabb szó az életemben. Emellett a véletlen és a szerencse is a társam volt, ezeket a faktorokat sosem szabad lebecsülni, vagy nem tisztelni. Valahogy nem igazán ment az alkalmazotti lét, noha a tanulmányaim kezdetén kifejezetten egy brainstorming asztalnál képzeltem el magam egy marketinges cég kötelékében. Egyébként “fun fact”: az akkori METU büfé melletti könyvesbolt vezetője megjósolta nekem, hogy vezető leszek. Hobbi asztrológus volt talán, előszeretettel foglalkozott a témával, és mivel sokat jártam hozzá, megkedvelt. Akkor nem hittem neki, kimosolyogtam. Nem is láttam magam vezető típusnak. Aztán valahogy mégis igaza lett. Imádom ezt a sztorit, szoktam is mesélni előszeretettel. Hogy ez a sorsnak, a gondviselésnek vagy a véletlennek köszönhető? Nem tudom, döntsétek el ti!  
 
A tanulmányaim alatt és után Édesapám digitális pólónyomtatással foglalkozó üzletében dolgoztam sokat grafikusként, eladóként, asszisztensként – amolyan mindenesként. 
Családi vállalkozás volt, így mindenből kivettem a részem. Türelemre tanított, az emberekhez való szofisztikált és szenzorosan finom hozzáállásra. Sokat köszönhetek ennek az időszaknak, noha éreztem és tudtam legbelül, hogy ennél sokkal többre vagyok hivatott és képes. Ezután jött a gondolat, hogy megpróbálok a saját lábamra állni. Ezt persze számos komolytalan és elhalt próbálkozás követte, de mindegyikből tanultam és fejlődtem. Későn érő típusnak tartom magam, 26 évesen lettem önmagam ura. 

 

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?   

Talán az alkalmazkodás és a folyamatos naprakész állapot megtartása, a megfelelő döntések meghozatala, fejben mindig fókuszban lenni, egy lépéssel előre gondolkodni. Ha céged van, felelősséged is van, és ezek azért nyomják az ember vállát. A stratégiám az, hogy igyekszem folyamatosan tanulni. Nem félek hibázni vagy tévedni, sőt! Izgalmas kihívásként tekintek a hibáimra, hiszen ezek adnak új lendületet ahhoz, hogy megújuljak és tágabb perspektívában lássak, mint előtte. 

 

Meséld el egy meghatározó, METU-hoz (egykori BKF-hez) fűződő emlékedet!  

Ez nem könnyű kérdés, mert nagyon sok kedves emlékem van, ami alapvetően meghatározó, többet is tudnék mesélni. Talán van egy nagyon meghatározó élményem, ezt írnám most le. Egyszer Dr. Csernus előadásra jöttem be, az első sorban ültem, mert nagyon kíváncsi voltam. Imre szokásához mérten higgadt, de nagyon határozott stílusban adott elő, mélyen a szemekbe nézve. Ott azt mondta, hogy az itt ülők kilencven százalékából senki sem lesz. Ezen a ponton megfogadtam és elhatároztam, hogy a tíz százalékhoz fogok tartozni. Erre a mai napig emlékszem. 

 

Számodra mi a siker definíciója?   

Elsősorban az, hogy olyan munkám legyen, ami inspirál és motivál. Nem szeretnék az a fazon lenni, aki úgy kel fel hétfőn, hogy kiposztol egy mémet és fintorog egész nap. Ha bizsergéssel kelsz fel, mert olyan hivatásod van, amit élvezel és szeretsz, szerintem sikeres ember vagy. Emellett, ami konkrétan számomra fontos, az az értékteremtés és hogy olyan céget alkothatok és fejleszthetek, amihez a jó emberek csatlakoznak, ezáltal még jobb lesz a szervezet, a csapat. Persze, számít az éves kimutatás, de ami most leginkább motivál az az, hogy jó folyamatokat alakítsak ki, olyan értékkel, amivel az összes kollégánk azonosulhat, és amiből képes erőt meríteni. Egyébként egyszer nagyon szeretnék egy előadást tartani a METU-n volt diákoknak. Ez régi nagy vágyam, már akkor elhatároztam, amikor ide jártam. 

 

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Szeressenek tanulni. Lássák az értéket a fejlődésben, mert fantasztikusak a felező bulik és az egyetemi partik is, de ezek mosolyogtató emlékek lesznek csupán. Viszont az emberi kapcsolat és információs érték, amit itt el tudnak sajátítani, a jövőjük alapja is lesz.  

Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

A METU egy életérzés. Egy modern és kamatoztatható szemlélet, amit viszünk magunkkal. A METU az a jövőbemutató oktatási rendszer, ami túlmutat a régimódi szokásokon, és kinyit egy új ajtót. Azt imádtam a METU-ban, hogy kicsit olyan volt, mint egy alternatív iskola. Megvolt benne a WOW-faktor. 

 

Egy elgondolkodtató kérdéssel is készültünk: mi az a tevékenység, ami képes flow állapotba hozni?  

Flow élményt számos dolog okozhat, de mindegyik alapfeltétele az, hogy ne akasszuk meg a belső energiáinkat rossz vagy félelemből táplálkozó gondolatokkal. Egyébként ez az egyik legnehezebb dolog az életben. Lehet ez szerelem, karrier vagy szabadidő tevékenység. Mindegyik alapja, hogy hagyjuk történni a dolgokat, és tegyünk érte a maga természetességében, a tőlünk telhető maximum spektrumban. És a lényeg: élvezzük, bármit csinálunk!

2021. 12. 15.