Miklós Hanna: Udvaraink
A pályázat néhány budapesti belső udvart jár körül, azok kihasználatlanságával foglalkozik, megoldásokat keres arra, hogy a ház minden lakója számára hasznos térré tudjon válni egy belső udvar, ezáltal elősegítve azt is, hogy az ott lakók jobban megismerhessék egymást.
"Próbálom magam mindig inspiráló helyzetekbe belekényszeríteni, kellenek a kihívások, amelyekből majd tanulhatok."
Hanna elsőéves Építőművész mesterszakos hallgató, a belsőépítészet-design világában öt éve kalandozik. A szakma számára eddig egy kimeríthetetlen kincsesláda, mindig tele újdonságokkal és meglepetésekkel. Az alapképzés után a következő kalandot a munka és a mesterképzés jelentette számára, új környezet, új emberek.
Milyen érzés, hogy beválogatták a munkád a shortlist projektek közé?
Nagy meglepetés volt számomra, hogy bekerültem, ez életem eddigi legelső pályázata és a pozitív visszajelzés kedvcsinálóként hatott, remélhetőleg a jövőben nagyobb bátorsággal fogok majd hasonló pályázatokon indulni.
Építészként milyen volt egy ilyen rendhagyó pályázaton dolgozni, gondolkozni, milyen volt az alkotói folyamat, miért pont ezt a témát választottad?
Nehezen indult be nálam a munkafolyamat, az, hogy szabad kezet kaptunk, hogy bármi köré kiépíthettünk egy építészeti alkotást/gondolatmenetet más volt, mint az eddigiekben megszokott, korlátok közé szorított konkrét feladatok, de ezt megugorva már jöttek a különböző ötletek. Mindig is szerettem a belső udvarokat, mindegyiknek más a hangulata, "személyisége", viszont általában nagyon üresek. Az ötlet onnan jött, hogy egyik barátomat meglátogatva az ők udvaruk teljes ellentéte volt a megszokottnak, rohangáló gyerekek voltak az egész házban, az idősebbek kávézgattak az udvarban, a száradó ruha illata meg körülölelte az egészet. Jó volt a házban lenni, értelmet nyert az udvar, a gangok jelenléte.
Kiemelnél-e vmit a METU építész képzésében, amiért szeretsz ide járni, amit kifejezetten itt tanultál meg?
Eddig építészetet három helyen volt szerencsém tanulni, mindegyik más volt, így a METU-hoz is alkalmazkodnom kellett, de tetszik a tanárok nyitottsága, és az, ahogyan a konzultációk során próbálják terelni a gondolatainkat a jó irány felé, megnyitnak számunkra új utakat, nézőpontokat.
