Jenifer Zhuhaiban készült, Beyond című alkotásával elnyerte a 2019-es Looking China Golden Lenses Awards harmadik helyezését. Jenifer alkotása egy egyéni hangú lírai dokumentumfilm Zhuhai hídjainak és a város lakóinak kapcsolatáról. Vezető tanárai Groó Diana DLA, Miklós Marianne HSE és Gózon Francisco voltak.
Egyetemünk immár harmadik alkalommal vett részt a Looking China projektben az Academy for International Communication of Chinese Culture (AICCC) és a Beijing Normal University (BNU) meghívására. Három másodéves alapképzős hallgatónk utazott ki Zhuhaiba 17 napra, akiket egy belső pályázat keretén belül választott ki Mozgókép Tanszékünk vezetője.
A hallgatók egyik feladata az volt, hogy készítsenek egy 10 perces dokumentumfilmet az idei kiírás központi hívószavainak megfelelően: "Moments, Season, Times".
Jenifer Zuggo Képalkotás alapszak mozgóképkultúra és média szakirányának angol nyelvű képzésében résztvevő hallgatónkat kérdeztük, mit jelentett számára ez a szakmai kihívás.
Sokat tanultam a kínai kultúráról, az életfelfogásukról, az ételeikről, az italaikról, ami nemcsak a különleges gyógyteát jelenti. A kedvencem volt a mangó milkshake, tápiókával. Természetesen a hidakról is sokat tanultam, miután ez volt a film témája, amit fel kellet dolgozzak. Nagyobb tapasztalatot szereztem a dokumentum filmkészítésről, azért is, mert sokat kellett dolgozni azon, hogy olyan legyen a film, ahogy elképzeltem. Mindig formálódott, másképpen alakult. Nekem nagyon fontos, hogy a végén sikerült ilyen rövid idő alatt olyan filmet csinálni, amivel elégedett vagyok. Gyakorlatilag hat nap forgatás és öt nap vágás volt.
Nagyon korán kellett kezdeni a munkát, hogy kihasználjam a világosságot reggeltől estig. Egész nap, megállás nélkül dolgoztam, néha még este is muszáj volt tovább filmezni. Nehéz volt a hosszú ideig tartó koncentrálás, fizikailag is kifárasztott. Mindent összevetve, nagyon örülök és nagyon elégedett vagyok azzal ahogyan sikerült. A legnagyobb kihívás az volt, hogy mindent másként kellett csinálni, mint ahogyan elképzeltem, az utolsó pillanatban mindig kellett változtatnom a forgatáson. Rengeteg problémával kellett megküzdeni nap mint nap ahhoz, hogy működjön a film, a lehetőségeimhez képest.
A szinopszist itthon kellett elkészíteni, de természetesen sokban változott. Mindenki egyedül készítette a saját filmjét, volt egy fix kísérőnk, az ottani egyetem diákja, aki mindig velünk jött, és mindenben segített a fordítástól kezdve bármiben, amire szükségünk volt. Nagyon nyitottak és kedvesek voltak velem az emberek, mindig mindenki mosolygott rám, és mindenhol úgy néztek rám, mintha más bolygóról jöttem volna. Készségesen segítettek mindenfelé ismeretlen emberek is. A legmeglepőbb élményem az volt, amikor egyik nap éppen ebédet kerestünk egy teljesen kihalt területen, ahol jött velünk szembe egy fiatalember, aki ott dolgozott, és felajánlotta, hogy elvisz minket a kocsijával egy étterembe enni. Azután még abban is segített, hogy az épület tetejéről, magasról tudjam filmezni a hidat. Majd este, hazafelé menet nagyon messze volt a buszmegálló is, de éppen két nő várakozott egy privát buszra, készségesen felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig, aminek módfelett örültünk.
Elképesztő élmény volt, minden más és meglepő számomra. Érdekes a tipikus öltözködés, a kalap, az építkezési stílus, például Zhuhaiban, Doumen kerületében, az "Oyster shell house", aminek a fala az osztrigakagyló héjából volt kirakva. Pekingben eljutottunk a Tiltott Városig, amit csak mozi filmekből ismertem eddig.
Utólag úgy érzem, egy végtelen nagy lehetőség volt, amit megpróbáltam minél jobban kiaknázni, teljes gőzzel megfelelni. Még nem is hiszem el hogy Kínaban voltam, olyan hirtelen jött a lehetőség, hogy még fel sem fogtam. Mintha az egész egy álom lett volna.
Szeretnék még egy kicsit vágni, változtatni a filmen, hogy még jobb legyen, fesztiválokra küldeni. Amint lehet, bemutatjuk a végleges változatot is, a folytatásért maradjanak velünk!
Korábbi Looking China projektjeink:
Looking China 2017
Looking China 2018